Változások a modern Indonéziában egy dzsakartai gettólakó család három nemzedékén keresztül. A 2010-es IDFA legjobb dokumentumfilmje.

Egy indonéz család három nemzedéke a globalizáció korában. A film kezdetén a nagymama vidékre költözik a nyüzsgő Dzsakartából. De amikor Bakti, a fia nem bír már a kamasz lányával, Tarival, visszahívja az anyját a nagyvárosi nyomornegyedbe, hogy segítsen megnevelni az unokáját. Tari egy nyitottabb korban nő fel, ahol a környezetében megengedik, sőt elvárják a szabad véleménynyilvánítást. Indonéziában is megjelent a nyugati típusú nemzedéki ellentét, ami újdonság egy muzulmán országban. Az egész család az intelligens Tariba veti a reményét, hogy kiszabadulhatnak a dzsakartai gettóból. Azt várják tőle, hogy jó eredménnyel elvégzi az iskolát és elsőként a családból egyetemre megy. Tari azonban arra vágyik, mint minden tizenéves: mobiltelefonra és bulikra a barátaival, miközben a család betegre dolgozza magát, hogy összeszedje a tandíjra valót. A család mikrokozmoszából a mai Indonézia olyan alapvető kérdéseire kapunk rálátást, mint a korrupció, a vallási és nemzedéki konfliktusok, a gazdagok és a szegények közötti szakadék.