“Van olyan szerelem, ami gyorsan lángol, de örökké tart?” Párizsban a nem túl távoli jövőben egy titokzatos betegség, az STBO kezdi el szedni áldozatait. Azok az emberek kapják el a vírust, akik érzelemmentes szexuális kapcsolatot folytatnak egymással. Kifejlesztettek egy szérumot, de az el van zárva azok elől, akiknek szükségük lenne rá. Egy amerikai nő megzsarol két idősödő csalót, Marcot és Hanst, hogy ellopják a szérumot. Marc beszervezi Alexet, egy lázadó tinédzsert, akinek az apja a halála előtt neki dolgozott. Alexnek van egy barátnője, Lise, de beleszeret Marc szeretőjébe, Annába.
“Éppoly kevéssé fognak megölni, mintha hulla volnál.” - írja Arthur Rimbaud azonos című versében, ami akár Alex szájából is elhangozhatott volna. Az élet jelentőségének súlya és annak megkérdőjelezése Carax számára mindig is fontos komponens volt. A Rossz vérben a posztmodern játékosság csúcsrajáratását látjuk, szélsőséges műfajkeveredést és iróniával átitatott eklektikát: a gengszterfilm és a tragikus románc műfaját vegyíti a rendező, a filmet pedig az ironikus hangvétel és a klasszikus filmes történetmesélést teljesen megbontó kísérletibb és kötetlenebb forma jellemzi.

A Cinema Niche és a Francia Intézet bemutatja: Leos Carax Retrospektív
Számos mellékprojekt – mint a CineKorda, a Queer Days vagy a Celluloid Nights – mellett a Cinema Niche csapata a Francia Intézettel együttműködve ezúttal retrospektívet rendez Leos Carax, a kortárs francia film zsenijének munkásságából új filmje, a Leos Carax: Ez nem én vagyok magyarországi mozipremierje (március 13.) apropóján, a 15. Frankofón Filmnapok keretében.