„Hajszra, cselőre” – ezzel a két szóval irányítják a négyökrös szekeret a puszta gulyásai. Misztériumot rejtő gyakorlatukkal – miszerint gyeplő nélkül, csak szavakkal irányítják állataikat, olyan titkokba láthattunk bele, mint a slambuc főzés, a ménes és a szürkemarhák különleges tartása, és a végtelen pusztában felmerülő, váratlan helyzetek megoldása.

A film a hortobágyi emberek – gulyások, csikósok – életének mindennapjait kísérli meg a néző elé tárni. Hőseinket gyerekként fogadta be a puszta melyről mondják, akit egyszer meghódít, meg is tartja örökre. A bensőséges, őszinte interjúk alkalmával mintegy kulcslyukon tekintettünk be hőseink életének mások által láthatatlan részébe. A kialakított bizalom és a terepen törlött idő alatt olyan témák kerültek szóba, mint az idő, az élet folyásának viszonylagossága, a munkaszeretet, az elhivatottság, az elmúlástól való félelem és a kemény életet élő férfiemberek viszonya asszonyaikhoz.

A kis történetek egy-egy képet villantottak fel a szűkszavú vagy furfangos idős pásztorokról a pusztai lét nehézségeiről, és a gyakran felbukkanó humorról, ami e kemény emberek életét a könyörtelen hortobágyi pusztában is átszövi. Az interjúk mellett bemutatjuk a Hortobágy környéki puszta legszebb részeit, az ott tartott állatokat, a vágtázó ménest, a fekete és fehér rackajuhok tömegét és a szelíd de félelmetes szürkemarhákat. Mindezeket kiegészítettük olyan, statikus és drón felvételekkel, amelyek ritkán látott bemutató eszközei a pusztának.

Filmünk zenéjét Hrutka Róbert szerezte. A főcím dalt előadó Tompos Kátya és az egyik főszereplőnk, Bordás Ádám autentikus éneke nagyon szépen egészíti ki a tájleíró képeket és a riportalanyok mondandóját. A puszta - benne szereplőink - olyan megmaradt szigete a régmúltnak amely eltűnőfélben van és jó lenne megmenteni.

A vadkelet csikósai a vadnyugaton még nem jártak, de vallják, itt a Hortobágyon kemény élet volt és kemény élet van.