Az intapusztai „diliház” egy isten háta mögötti Batthyány-kastélyban van, távol a fővárostól. Az 1960-as-70es években legendás intézmény volt: a hétköznapi betegeken kívül épphogy megtűrt művészek és „rendszerellenes” arisztokraták éltek itt. Intapuszta volt az első humánus, kerítés nélküli munkaterápiás intézet Magyarországon. Virágkora az 1960-as évekre tehető, amikor Goldschmidt Dénes lett az intézet igazgatója. A reformpszichiáter egy speciális otthont – úgynevezett antipszichiátriai intézetet – hozott létre olyan embereknek, akik valamiért nem tudnak a „normális” világhoz alkalmazkodni. Ebben a különös közegben mind a betegek, mind az ápolók jól érezték magukat. Színházi előadást tartottak, saját rádióműsort vezettek, irodalmi antológiákat adtak ki és még sportversenyeket is rendeztek.

The “madhouse” of Intapuszta was located far from the capital, in the remote Batthyány castle. It was a legendary institution in the 1960s and 1970s, where tolerated artists and anti-state aristocrats lived together with ordinary patients. Intapuszta was the first humane, fenceless, work-therapy institution in Hungary. It blossomed in the 1960s when Dénes Goldschmidt became the director of the institute. The reform psychiatrist created a special shelter—an antipsychotic institution for people who could not adapt to the "normal world". In this particular subculture, both the patient and the caregiver thrived. They held theater performances, organized their own radio show, edited literary anthologies, and organized sport competitions (the “Crazy Olympians”).