A cshilgoki nagymamák japánul tanulták meg a szorzótáblát, és egész életüket úgy élték le, hogy koreai nyelven írástudatlanok voltak, mivel 1938-ban Korea japán főkormányzója minden iskolában betiltotta a koreai nyelv használatát és oktatását. Ezek a nagymamák mindent megtettek gyermekeik oktatásáért, a rettenetes terheik és a kemény munka ellenére. Egy nap koreai iskola nyílik a faluban, ami teljesen lázba hozza őket. Ahogy megtanulják a koreai ábécét, olyan irodalomszerető hölgyekké válnak, akik a világon mindenben a költészetet látják. „Versek itt. Versek ott. Versek mindenütt.”