Aztán mindennek vége

Minden sikeres férfi mögött egy okos nő áll, aki hittel, szeretettel, kitartással egyengeti a férj életútját, megteremti a harmonikus hátteret az alkotói tehetség kiteljesedéséhez, s aki képes akár saját céljairól, vágyairól is lemondani e cél érdekében.
Nincs ez másként Lev Tolsztoj (Christopher Plummer), az orosz irodalom óriása, kora világszerte legjobban ünnepelt írója házasságában sem. Szofja grófnő (Helen Mirren), aki már ötven éves házassággal a háta mögött nem csak Tolsztoj felesége és 15 gyermekük édesanyja, hanem a zseniális szerző múzsája és titkárnője is egy személyben, szorgalmasan másolgatja férje kéziratait. A Háború és békét például hatszor körmölte le újra és újra.
A házaspár megszokott mederben folyó házassága egy ponton aztán más irányt vesz. Tolsztoj hűséges tanítványa és követője, Csertkov (Paul Giamatti), a kortárs gondolkodó radikális eszméi olyan erős hatást gyakorolnak az íróra, hogy Tolsztoj vallási nézete és végeredményben világnézete gyökeresen megváltozik. Kettőjük nevével fémjelzett ideológiai platformot hoznak létre, mely a tolsztojanizmus néven ismeretes.
Tolsztoj élete alkonyán újkeletű nézetei miatt egyre többször kerül konfliktusba Szofjával. Amikor pedig a végrendeletét is megváltoztatja, és mindenét (beleértve műveinek szerzői jogait is) az orosz népre hagyja, Szofja úgy dönt, felveszi a harcot a tarthatatlan helyzettel, Csertkovval és körével, valamint férje legrosszabbik énjével.
A Tolsztoj halálával végző, helyenként kíméletlen házastársi torzsalkodás elfogulatlan tanúja az író személyi titkára. Bulgakov (James McAvoy), akinek karrierje egy külön történet a filmben.
A film életrajzi, történelmi ihletésű ugyan, de kár lenne a hitelességet számon kérni rajta. Szerelem, harag, gyűlölet, érzelmi kitörések sora erőteljes színészi alakítások interpretálásával igazi mai történetté válik.
A filmbeli konfliktusok örök emberi konfliktusok.